A tapasztalat

Ahogy a címe is mutatja – ez Silo üzenetének ez a része elsősorban magához a Tapasztalathoz nyújt segítséget, nyolc ceremónia által. Ezek a ceremóniák az egyéni és társadalmi élet különböző alkalmaikor kerülnek megrendezésre. Némelyik közvetlen vagy közvetett módon a belső erővel foglalkozik, és annak hatásait erősíti fel a közösségi tapasztalat által.

Két központi téma, melyek szinte mindegyik ceremóniában megjelennek, a Halhatatlanság és a Szent. Az Üzenet körül alakuló közösségek célja elsősorban olyan területek kialakítása, ahol ezek a közösségi tapasztalatok megszerezhetők, az erővel való munka illetve a ceremóniák során történő elmélkedés elmélyíthető, és az inspiráció felerősíthető.

Silo számos beszélgetés során kiemelte annak a fontosságát, hogy – az Üzenet szellemiségével összhangban – ezekben a közösségekben két fontos alapelv kell hogy megvalósuljon: a szabad értelmezés és a szabad alkalmazás. A Szent és a Halhatatlanság olyan fogalmak, amelyek értelmezése sokféle lehet, és a különböző értelmezéseket nem csak tolerálni, de minden esetben tisztelni kell.

Az alábbiakban a szertartások szövege olvasható

Szertartás

Egy csoport kérésére rendezendő.

Szertartásvezető: Az elmém nyugtalan.
Résztvevők
: Az elmém nyugtalan.
Szertartásvezető
: A szívem zaklatott.
Résztvevők
: A szívem zaklatott.
Szertartásvezető
: A testem feszült.
Résztvevők
: A testem feszült.
Szertartásvezető
: Ellazítom a testem, a szívem és az elmém.
Résztvevők
: Ellazítom a testem, a szívem és az elmém.

Ha lehetséges, a résztvevők leülnek. A Segéd feláll, és elmond egy, a körülményeknek megfelelően kiválasztott alapelvet, vagy egy részletet a Könyvből (A belső tekintet), majd mindenkit arra kér, hogy elmélkedjen rajta. Pár perc múlva a Szertartásvezető feláll, és lassan felolvassa a következő mondatokat, szünetet tartva mindegyik után.

Szertartásvezető: Lazítsd el teljesen a testedet, és csendesítsd el az elmédet…
Ezután képzelj el egy átlátszó és fényes gömböt, mely feléd ereszkedik, és végül a szíveden állapodik meg…
Fel fogod ismerni, hogy a gömb egy kiterjedő érzéssé kezd válni a mellkasodban…
A gömb érzete kiterjed a szívedtől a testeden kívülre, miközben légzésed egyre tágabb lesz…
Kezeidben és tested más részeiben új érzéseket fogsz tapasztalni…
Erősödő hullámzást érzékelsz majd, pozitív érzelmek és emlékek fognak feltűnni…
Engedd, hogy szabadon megtörténjen az Erő átáramlása. Az Erőé, amely energiát ad a testednek és az elmédnek…
Hagyd, hogy az Erő megnyilvánuljon benned…
Próbáld fényét a szemeidben látni, és ne akadályozd abban, hogy magától működjön…
Érezd az Erőt és belső fényességét…
Engedd, hogy szabadon megnyilvánuljon…

Segéd: Ezzel az Erővel, melyet befogadtunk, összpontosítsunk elménkkel annak beteljesülésére, amire valóban szükségünk van…

Mindenkit arra kér, hogy álljon fel és összpontosítson a Kérésre. Hagyjunk egy kis időt erre.

Szertartásvezető: Békét, Erőt és Örömet!
Résztvevők
: Neked is Békét, Erőt és Örömet!

———————————————————————

Kézrátétel

Egy vagy több ember kérésére rendezendő.
A Szertartásvezető és a Segéd áll.

Szertartásvezető: Az elmém nyugtalan.
Résztvevők
: Az elmém nyugtalan.
Szertartásvezető
: A szívem zaklatott.
Résztvevők
: A szívem zaklatott.
Szertartásvezető
: A testem feszült.
Résztvevők
: A testem feszült.
Szertartásvezető
: Ellazítom a testem, a szívem és az elmém.
Résztvevők
: Ellazítom a testem, a szívem és az elmém.

A Szertartásvezető és a Segéd leül és vár pár percet.
A Szertartásvezető feláll.

Szertartásvezető: Ha be akarod fogadni az Erőt, akkor meg kell értened, hogy a Kézrátétel pillanatában új érzéseket fogsz tapasztalni. Erősödő hullámzást fogsz érzékelni, majd pozitív érzelmek és emlékek fognak feltűnni. Amikor ezt tapasztalod, akkor engedd, hogy szabadon megtörténjen az Erő átáramlása…
Hagyd, hogy az Erő megnyilvánuljon benned, és ne akadályozd abban, hogy magától működjön…
Érezd az Erőt és belső fényességét…
Engedd, hogy szabadon megnyilvánuljon…

Hagyunk egy kis időt az elmélkedésre, majd a Segéd feláll.

Segéd: Aki be szeretné fogadni az Erőt, álljon fel.

A Segéd megkéri a résztvevőket, hogy – a jelenlévők létszámától függően – maradjanak állva az ülőhelyük mellett, vagy alkossanak egy kört a Szertartásvezető körül. Egy kis idő elteltével a Szertartásvezető elkezdi a Kézrátételt. A Segéd, ha szükséges, segít a résztvevőknek visszatérni a helyükre, esetleg visszakíséri őket. A Kézrátétel befejezése után hagyunk egy kis időt az élmény befogadására.

Segéd: Ezzel az Erővel, melyet befogadtunk, összpontosítsunk elménkkel annak beteljesülésére, amire valóban szükségünk van, vagy összpontosítsunk elménkkel annak beteljesülésére, amire valamely szerettünknek valóban szüksége van.

Mindenkit arra hív, hogy álljon fel és csendben összpontosítson a Kérésére. Esetleg valamelyik résztvevő megfogalmaz egy Kérést valamely jelen levő, vagy jelen nem levő személy részére.

Hagyjunk egy kis időt erre.

Szertartásvezető: Békét, Erőt és Örömet!
Résztvevők
: Neked is Békét, Erőt és Örömet!

———————————————————————

Jóllét

Egy csoport kérésére rendezendő.
A résztvevők lehetőség szerint ülnek.
A Szertartásvezető és a Segéd áll.

Segéd: Azért gyűltünk itt össze, hogy a szeretteinkre gondoljunk. Néhányuknak gondjai vannak az érzelmi életében, a kapcsolataiban vagy az egészségével. Most feléjük irányítjuk a gondolatainkat és a legjobb kívánságainkat.

Szertartásvezető: Bízunk benne, hogy az ő jóllétükért megfogalmazott kérésünk eléri őket. Gondoljunk a szeretteinkre, érezzük szeretteink jelenlétét, és tapasztaljuk meg a szeretteinkkel való kapcsolatot…

Segéd: Most elmélkedjünk egy rövid ideig azokon a nehézségeken, amiket ezek az emberek átélnek…

Most néhány percet adunk az egybegyűlteknek az elmélkedésre.

Szertartásvezető: Most azt szeretnénk, ha ezek az emberek éreznék a mi legjobb kívánságainkat. Érje el őket a megnyugvás és a jóllét érzésének hulláma…

Segéd: Egy kis időt szánunk arra, hogy szellemünkkel megtaláljuk a jóllétnek azt az állapotát, amit a szeretteink számára kívánunk.

Néhány percet szánunk arra, hogy az egybegyűltek erre összpontosítsanak szellemükkel.

Szertartásvezető: Azzal fejezzük be ezt a szertartást, hogy lehetőséget adunk mindazoknak, akik kívánják, hogy érezzék azon szeretteik jelenlétét, akik ugyan nincsenek itt velünk ebben az időben és térben, mégis összekapcsolódnak velünk a szeretet, a béke és a meleg öröm megtapasztalásában…

Hagyjunk erre egy kis időt.

Szertartásvezető: Mindez jó volt másoknak, megnyugtató volt a számunkra, és inspirálóan hatott az életünkre… Üdvözlünk mindenkit, aki belemerült a jóllét ezen hullámába, mely megerősödött a jelenlévők jókívánságaitól…

———————————————————————

Oltalmazás

Egyéni vagy csoportos szertartás.
A résztvevők állnak.
A Szertartásvezető és a Segéd a gyermekekkel szemben áll, a résztvevők körbeveszik őket.

Segéd: Ennek a ceremóniának az a célja, hogy bevonjuk a gyermekeket a közösségünkbe.

A gyermekek ősidők óta főszereplői olyan ceremóniáknak, mint a keresztelők, névadások stb. Ezen ceremóniákkal jelölték az emberi élet fordulópontjait, korszakváltásait.

Léteztek és léteznek bizonyos polgári formaságok, melyekkel megjelölik a születés helyét és idejét stb. De a spirituális transzcendenciának, amely az ilyenfajta ceremóniákat kíséri, semmi köze az írott okmányok ridegségéhez. Annál inkább kötődik a szülők és a közösség öröméhez, a gyermekek a közösségnek történő nyilvános bemutatásához.

Ez egy olyan ceremónia, mely által a gyermekek helyzete megváltozik: egy olyan közösség részévé válnak, amely elkötelezi magát, hogy felelősséget vállal értük arra az esetre, ha szerencsétlen körülmények folytán védtelenek maradnának.

Ezen szertartás során védelmet kérünk a számukra, és a közösség új gyermekekként fogadja be őket.

Egy kis idő elteltével a Szertartásvezető barátságosan a jelenlévők felé fordul.

Szertartásvezető: Védelmet kérünk e gyermekek számára.
Segéd
: Örömmel fogadjuk be őket, és elkötelezzük magunkat, hogy védelmet nyújtunk nekik.
Szertartásvezető
: Most fejezzük ki a legjobb kívánságainkat… Békét és örömet mindenkinek!

Szeretettel ráteszi a kezét minden gyermek fejére, és homlokon csókolja őket.

———————————————————————

Házasság

A résztvevők állnak.
Egy vagy több pár.
A Szertartásvezető és a Segéd a párral (párokkal) szemben áll.

Segéd: Az esküvők ősidők óta olyan ceremóniák, melyek az emberek helyzetének megváltozásához kapcsolódnak.

Amikor valakinek az életében lezárul egy szakasz, vagy éppen egy új kezdődik, ezt gyakran bizonyos szertartások kísérik. Személyes és társadalmi életünk többnyire szokásosnak tekintett rituálékhoz kötődik. Reggel másképpen köszönünk, mint este; kezet fogunk ismerőseinkkel; megünnepeljük a születésnapokat, tanulmányaink befejezését, vagy azt, amikor munkát változtatunk. Sporteseményeinket rituálék kísérik, és vallási, politikai vagy polgári szertartásaink az alkalomnak megfelelő belső hozzáállást alakítják ki bennünk.

A házasság egy fontos változást jelöl az emberek életében, és olyasvalami, ami minden országban bizonyos jogi formaságokat igényel. Vagyis a házastársi kapcsolat révén a felek új helyzetbe kerülnek a közösséggel és az állammal szemben. De amikor egy pár a házasság kötelékébe lép, ezt egy új életstílus kialakításának gondolatával teszi, mély érzésekkel, nem pedig formálisan.

Következésképpen ezen ceremóniával, mely az élethelyzet megváltozását kíséri, a feleknek az a szándékuk, hogy egy másik emberrel új, remélhetőleg tartós kapcsolatot hozzanak létre. Megvan a vágy arra, hogy a legjobbat kapjuk a másiktól és hogy a legjobbat adjuk neki. Megvan a szándék arra, hogy a kapcsolat továbbfejlődjön, gyermekek világrahozásával vagy örökbefogadásával.

Ily módon tekintve a házasságra, elismerjük a kapcsolat törvényesítésének fontosságát, de spirituális és érzelmi szempontból csakis maguk a felek adhatnak értelmet ennek a ceremóniának.

Más szavakkal, ezen ceremónia révén két emberi lény olyan helyzetbe kerül, amelyben új életet kezdenek, és a felek, érzéseikkel összhangban, ezen ceremónia során hívják életre mély egyesülésüket.

Nem mi egyesítjük őket, hanem ők maguk egyesülnek közösségünk előtt.

Szertartásvezető: Azért, hogy ez a szertartás valóban a sajátotok és igaz legyen, azt kérdezzük (a felek egyikéhez fordul): Mit jelent számodra ez a házasság?

A megkérdezett hangosan felel…

Szertartásvezető: (a másik félhez fordul) Mit jelent számodra ez a házasság?

A megkérdezett hangosan felel…

Szertartásvezető: Így ez a házasság összhangban lesz az itt kifejezett vágyakkal és legmélyebb szándékokkal. (A párt/párokat melegen üdvözli.)

———————————————————————

Segítségnyújtás

Ez egy olyan ceremónia, amelyhez sok gyengédségre van szükség, és amely azt igényli a levezetőtől, hogy a legjobbat adja önmagából.
A ceremóniát meg lehet ismételni az érintett, illetve azok kérésére, akik róla gondoskodnak.
A Szertartásvezető egyedül van a haldoklóval.
Bármilyen legyen is a haldokló látszólagos állapota, akár eszméleténél van, akár öntudatlan, a Szertartásvezető halk, tiszta hangon, nyugodtan szól hozzá.

Szertartásvezető: Életed emlékei a cselekedeteid bírálatai. Szánhatsz most egy kis időt arra, hogy felidézz sok mindent abból, ami a legjobb benned. Emlékezz tehát félelem nélkül, és tisztítsd meg az emlékezetedet. Emlékezz gyengéden, és nyugtasd meg az elmédet…

Néhány percig csendben marad, majd ugyanazzal a hangszínnel és hangerővel folytatja.

Állj most ellen az ijedtségnek és a csüggedésnek…
Állj most ellen a sötét vidékek felé való menekülés vágyának…
Állj most ellen az emlékekhez való ragaszkodásnak…
Maradj most belsőleg szabad, közömbös a táj illúziójával szemben…

……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

Most szánd el magad a felemelkedésre…

A tiszta fény megvilágítja a magas hegyláncok csúcsait, és az ezerszín vizek felismerhetetlen melódiák között zúdulnak le fennsíkok és kristálytiszta mezők felé…

Ne félj a fény erejétől, mely egyre erősebben távolít el központjától. Fogadd be, mintha folyadék vagy szél lenne, mert bizonyosan az élet van benne…

Ha majd rátalálsz az óriási hegyláncok között az elrejtett városra, tudnod kell, hogy hol van a bejárat. De ezt tudni fogod, amint az életed átalakult. Óriási falai formákban vannak megírva, színekben vannak megírva, és „érezhetőek”. Ebben a városban őrzik a megtettet és a megteendőt…

Rövid ideig csendben marad, majd ugyanazzal a hangszínnel és hangerővel folytatja.

Megbékéltél…
Megtisztultál…
Készülj fel arra, hogy belépjél a Fény legszebb Városába, melyet szem még sohasem látott, melynek énekét emberi fül még soha nem hallotta…

Gyere, készülj fel arra, hogy belépjél a legszebb Fénybe…

———————————————————————

Halál

Szertartásvezető: Az élet megszűnt ebben a testben. Erőfeszítést kell tennünk, hogy gondolatainkban elválasszuk ennek a testnek a képét annak az embernek a képétől, akire most emlékezünk…

Ez a test nem hall minket. Ez a test nem az, akire emlékezünk…

Azok, akik nem érzik egy másik, a testtől független életnek a jelenlétét, fontolják meg ezt: bár a halál megbénította a testet, a véghezvitt cselekedetek tovább hatnak, és hatásuk sosem ér véget. Ezt a cselekedet-láncolatot, mely az élet során kibontakozott, nem állíthatja meg a halál. Milyen mély is ezen az igazságon elmélkedni, még  ha nem is teljesen értjük, hogyan alakul át egy cselekedet egy másikká!…

Azok pedig, akik érzik egy másik, a testtől független életnek a jelenlétét, fontolják meg ezt: a halál csak a testet bénította meg; a szellem újfent győzedelmesen felszabadította magát, utat nyitva a Fény felé…

Bármit hiszünk is, ne sirassuk a testeket. Elmélkedjünk inkább a hiteink gyökerén, és egy gyengéd és csendes öröm fog elérkezni hozzánk…

Béke a szívben és fény a megértésben!

———————————————————————

Elismerés

Az Elismerés a Közösséghez való csatlakozás ceremóniája. Csatlakozás közös tapasztalatokon és olyan ideálokon, álláspontokon és cselekvési módokon keresztül, amelyekben osztozunk.
Egy csoport kérésére rendezendő, egy Szertartás után.
A résztvevőknek rendelkezniük kell az írott szöveggel.
A Szertartásvezető és a Segéd áll.

Segéd: Ezt a ceremóniát azok kérték, akik Közösségünk aktív tagjaivá kívánnak válni. Itt kinyilvánítják egyéni és társadalmi elkötelezettségüket, hogy saját maguk és embertársaik életének jobbításán fognak munkálkodni.

A Segéd megkéri a kinyilatkozni kívánókat, hogy álljanak fel.

Szertartásvezető: A fájdalom és a szenvedés, melyet emberi lényként tapasztalunk, akkor fog csökkeni, ha a jó tudás növekszik, és nem az önzést és az elnyomást szolgáló tudás.

A jó tudás igazsághoz vezet.
A jó tudás megbékéléshez vezet.
A jó tudás elvezet ahhoz is, hogy megfejtsük azt, ami szent a tudat mélyén.

Segéd (és a kinyilatkozók együtt olvassák):

Az emberi lényt tekintjük a legfőbb értéknek, a pénz, az állam, a vallás, a társadalmi modellek és rendszerek fölött.
Támogatjuk a gondolkodás szabadságát.
Hirdetjük minden emberi lény jogainak és esélyeinek egyenlőségét.
Elismerjük és üdvözöljük a szokások és a kultúrák sokszínűségét.
Visszautasítjuk a megkülönböztetés minden formáját.
Megszenteljük az erőszak minden formájával szembeni igaz ellenállást, legyen az fizikai, gazdasági, faji, vallási, nemi, lelki vagy erkölcsi erőszak.

Szertartásvezető: Másrészről, mivel senkinek sincs joga megkülönböztetni másokat vallásosságuk vagy vallástalanságuk miatt, jogot formálunk arra, hogy hirdessük szellemiségünket és hitünket a halhatatlanságban és abban, ami szent.

A mi szellemiségünk nem a babona szellemisége, nem is az intolerancia szellemisége, nem a dogma szellemisége, nem is a vallási erőszak szellemisége: ez egy olyan szellemiség, mely felébredt mély álmából, hogy táplálja az embereket legjobb törekvéseikben.

Segéd (és a kinyilatkozók együtt olvassák):

Szeretnénk egységet adni az életünknek, összhangot teremtve aközött, amit gondolunk, amit érzünk és amit cselekszünk.
Le akarjuk győzni a rossz lelkiismeretet, felismerve kudarcainkat.
Törekvésünk, hogy meggyőzzünk és megbékéljünk.
Növekvő elkötelezettséget javaslunk magunknak azon szabály mellett, amely emlékeztet minket arra, hogy „úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak”.

Szertartásvezető: Új életet fogunk kezdeni.

Keresni fogjuk önmagunkban a jeleit annak, ami szent, és elvisszük az üzenetünket másoknak.

Segéd (és a kinyilatkozók együtt olvassák):

Ma elkezdjük megújítani az életünket. Keresni fogjuk a szellemi békét és az Erőt, ami örömet és meggyőződést ad nekünk. Ezután elmegyünk a hozzánk legközelebb állókhoz, hogy megosszuk velük mindazt a nagyszerűt és jót, ami velünk történt.

Szertartásvezető: Mindenkinek Békét, Erőt és Örömet!
Segéd
(és minden jelenlévő):
Neked is Békét, Erőt és Örömet!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s