Rövid gyakorlat: kérés és meditáció

Mivel ma ünnepelünk, és bizonyos ünnepeken az emberek megajándékozzák egymást, szeretnék ajándékot adni nektek. De természetesen rajtatok múlik, hogy elfogadjátok-e. Tulajdonképpen a legegyszerűbb és leggyakorlatiasabb javaslat lesz ez, amit csak adhatok. Majdhogynem olyan, mint egy ételrecept, de bízom benne, hogy túl fogtok látni a szavak egyszerű jelentésén.

Bármikor napközben vagy az éjszaka folyamán vegyél egy mély levegőt és képzeld el, hogy ezt a levegőt a szívedbe juttatod. Azután kérj erősen a magad és a szeretteid számára. Kérd erősen, hogy túllépj azon, ami ellentmondást okoz; kérd, hogy az életed egységes legyen. Ne tartson hosszú ideig ez a kis ima, ez a rövid kérés, mert elég, ha egy röpke pillanatra megszakítod azt, ami az életedben történik, hogy megteremtsd ezt a kapcsolatot a bensőddel, hogy tisztaságot teremts az érzéseidben és gondolataidban.

Hátrahagyni az ellentmondást nem más, mint legyőzni a gyűlöletet, a neheztelést, a bosszúvágyat. Hátrahagyni az ellentmondást annyit tesz, mint táplálni a vágyat a másokkal és magunkkal való megbékélésre. Hátrahagyni az ellentmondást azt jelenti, hogy megbocsátunk és kétszeresen teszünk jóvá minden rosszat, amit másoknak okoztunk.

Ez a megfelelő hozzáállás, melyet gyakorolnunk kell. Így az idő múlásával meg fogod érteni, hogy a legfontosabb az, hogy elérjük a belső egységgel teli életet, ami akkor fog gyümölcsöt hozni, amikor az, amit gondolsz, amit érzel és amit teszel egy irányba halad. Az élet belső egységének köszönhetően fejlődik, az ellentmondás következtében pedig felbomlik. Ezen kívül pedig amit teszel, nem marad meg pusztán benned, hanem másokat is érint. Ezért amikor segítesz másoknak legyőzni a fájdalmat és szenvedést, az életed fejlődni fog, és hozzájárulsz a világ fejlődéséhez. És fordítva: ha növeled másokban a szenvedést, a saját életedben is felbomlást okozol, és mérgezed a világot. És hogy kinek kellene segítened? Először is azoknak, akik a legközelebb állnak hozzád, de a tetteid nem fognak véget érni náluk.

A tanulás nem ér véget ezzel a „recepttel”, inkább ezzel kezdődik. A „recept” azt mondja, hogy kérned kell, de kitől kérj? Attól függően, hogy miben hiszel, lehet ez a te belső istened, a vezetőd vagy egy olyan kép, ami inspirációt és vigaszt nyújt. Végül is, ha nincs kitől kérned, akkor adnod sem lesz kinek, és így az ajándékom értéktelen lesz a számodra.

Később majd megfontolhatod, amit az Üzenet a Könyvben, az Útban és a Tapasztalatban fejt ki. Akkor majd igaz társakra lelhetsz, akikkel új életet kezdhetsz.

Ez az egyszerű kérés egy meditációt is tartalmaz, mely a saját életünk felé irányul. Ez a kérés és meditáció egyre nagyobb erőre tesz szert, és így képesek leszünk átalakítani a mindennapi élethelyzeteket.

Tovább haladva ezen az úton egy nap talán felfogsz egy jelet, egy jelet, amely néha zavarosan, néha pedig bizonyossággal jelenik meg. Egy jelet, ami olyan, mint egy finom jelzés, de ami az ember életének ritka pillanataiban szent tűzként lángol fel, és szerelmesek elragadtatásának, művészek inspirációjának és misztikusok eksztázisának ad életet. Fontos megjegyezni, hogy a vallások csakúgy, mint a műalkotások és az élet nagyszerű inspirációi mind ebből születnek. Ezek mind különböző megjelenési formái ennek a jelnek, de semmi okunk azt hinni, hogy ezek a formák hűen visszaadják azt a világot, melyet megjelenítenek. Ez a jel a tudatodban olyasvalaminek a képpé alakítása, ami nem képi. Ez a kapcsolat az emberi tudat mélységével, egy kifürkészhetetlen mélységgel, ahol a tér végtelen és az idő örök.

A történelem bizonyos pillanataiban felhangzik egy kiáltás, emberek és népek szívet tépő kérése. Aztán a mélységből egy jel érkezik. Bárcsak sikerülne most ezt a jelet jósággal közvetíteni, bárcsak megjelenne, hogy legyőzze a fájdalmat és szenvedést – mert emögött a jel mögött egy nagy változás szele fúj.

Mikor sok évvel ezelőtt bejelentettük a rendszer bukását, sokan kigúnyoltak, mert számukra ez lehetetlennek tűnt. A világ egyik fele, egy megrendíthetetlennek tartott rendszer fele összeomlott.

0019

Fotó: Emiliano Granatelli Agni

De ennek a világnak a leomlása erőszak nélkül történt és megmutatta az emberekben létező jót. Sőt, mielőtt letűnt volna, ez a világ hajlott a leszerelésre, és elkezdődött egy komoly munka a béke irányában. És semmiféle apokalipszis nem volt. A bolygó egyik felén a rendszer összeomlott, és az embereknek a gazdasági nehézségeken és a struktúrák újraszervezésén kívül mást nem kellett elszenvedniük, nem voltak tragédiák, nem volt üldöztetés, sem népirtás. Hogy fog történni a világ másik felének összeomlása? Bárcsak sikerülne a választ az emberek jajkiáltására jósággal közvetíteni, és arra irányítani, hogy legyőzze a fájdalmat és szenvedést.

Mint emberi lények nem vagyunk függetlenek a világ sorsától. Irányítsuk az életünket a belső egység felé, az ellentmondások átlépése felé, a bennünk és embertársainkban lévő fájdalom és a szenvedés legyőzésére, akárhol is cselekszünk.

Fejlődjön az életünk a fájdalom és a szenvedés legyőzésével. Haladjon előre az életünk azáltal, hogy segítünk mások életének fejlődésében.

Részlet Silo beszédéből. A tapasztalat napjai. (A dél-amerikai csarnok felavatása.)
La Reja, Argentína, 2005. május 7.

Reklámok
Kategória: Uncategorized
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s