Amikor nincs kézzelfogható segítség

Az anyukám tavaly augusztus 3-án eltávozott. Másfél év betegség után. Mikor 2012 májusában megtudtuk, hogy agydaganata van, az életem egyik pillanatról a másikra megváltozott. Az lett a célom, hogy a lehető legtöbb szeretet kapja tőlem. Megróbálni visszadni valamit abból a mérhetetlen sok szeretből, amit tőle kaptam. Szerencsére nagyon jó kapcsolatunk volt, de a betegsége kapcsán csak még közelebb kerültünk egymáshoz. Az első kórházban töltött hetek során, az első műtétre várva, például sokat üldögéltünk a kórház kertjében a padon és beszélgettünk. Leginkább ő beszélt, a gyerekkoráról, iskolai éveiről, vagy csak épp néztük a felők között elsuhanó repülőket. Ezek talán a legszebb vele kapcsolatos emlékeim. Annyira közel voltunk egymáshoz, olyan sok szeretet volt jelen. Mennyire érdekes, hogy ez életünk legnehezebb helyzete, mégis talán a legszebb pillanatokat élhettük át!

Ebben a másfél évben igyekeztem mindenben a segítségére lenni és minden kérését teljesíteni, de én is nagyon sok segítséget kaptam. Nagyon nagy szükségem is volt a támogatásra, hiszen ez egy nagyon változó és bizonytalan helyzet volt. Ráádásul másfél éven keresztül, intenzíven. Anyu hol jobban volt, hol rosszabbul, és én tőle függtem. Ha jól volt, én is jól voltam, ha rosszul, én is rosszul. A legtöbbet segítséget talán azoktól a barátaimtól kaptam, akiket Silo Üzenete köré szerveződő közösségekből ismerek. Miért érdekes ez? Azért mert ebben a helyeztben (az Anyukám, akit a világon a legjobban szeretek, haldoklik) nincs kézzel foghagtó segítség. A külvilágban, a megszokott helyeken semmi segítséget nem találok. Innen csak az aggódás, a bizonytalanság és reménytelenség jut el hozzám. Azért is fontos, mert az én tapsztalataim is az Üzenetben leírtakhoz köthetők. Leginkább a Jólléthez, a Kéréshez és a Segítségnyújtáshoz. Mi sok Jóllét szertartást szerveztünk anyunak és nagyon sok barátunk „kért” is neki, hogy minden legyen jó. Mindig el is mondtam neki, hogy kik kérnek neki, hogy kik voltak ott a Jólléten. Fontos, hogy tudjon róla. Tudja, hogy nincs egyedül.

Sokáig azt reméltem, hogy a Jóllét segítségével Anyu leküzdi a betegséget. Próbáltam hinni, hogy csodát tehetünk és az orvosoknak nem lesz igazuk. A cél egyértelműen az volt, hogy Anyu meggyógyuljon, ő is ezt szerette volna. Egy idő után be kellett látnunk, hogy ez a remény nincs többé, a betegség fog győzni, de a Jóllét így is nagyon sokat segített. Például abban, hogy jobban legyen lelkileg és fizikailag is. Néha kétségbeesetten kértem barátaimat, hogy tartsuk szertartást Anyunak, mert már napok óta rosszul van. A rákövetkező napokon volt, hogy váratlanul jobban lett. Nehéz biztosan kijelenteni, hogy a szertartástól-e, de nem tudom, hogy mi mástól? Egyik napról a másikra elmúló fájdalmak vagy lelki válságok… Ahogy végig olvasom a jegyzeteimet, tényleg megdöbbent engem is. Én is sokat kaptam a Jóllétektől, Kérésektől. Sok belső erőt és reményt találtam általuk ebben a végtelen bizonytalan helyzetben.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Fénykép: Rafael Edwards

Bocsánat, hogy ennyit írok az Üzenetről. Félek, túl sok, de ez tette lehetővé számomra, hogy megkérdőjelezzem a Halált. Hogy azt érezzem, a halál az egyik legszebb dolog az életben. Az utolsó napokban Anyut a kórház hospice osztályán ápolták. Állandó felügyeletre volt szüksége. Minden nap felolvastam neki a Segítségnyújtás szertartás. Akkor este is erre készültem. Ültem az ágya mellett, ahogy mindig. Gondoltam ráhangolódok és csinálok egy relaxációt és egy Erő élményt, hogy nyugodt, jó hangultba kerüljek. Ahogy becsuktam a szemem és elkezdtem a relaxációt, szinte azonnal megjelent az Erő. Próbáltam folytatni, de egy pillanatban rájöttem, hogy a legtöbb, amit tehetek, ha engedem történni. Nagyon sok erő és egy lágy, de mély szeretet volt jelen. Egyszer csak boldogságot éreztem a szívemben és ez nagyon meglepett, hiszen nem volt rá semmi okom. Ebben az örömteli pillanatban egyszer csak egy gondolat jelent meg bennem: A Halál a legszebb dolog az életben. Valamiért azt éreztem, hogy legalább annyira szép és emberi esemény, mint a Születés. Ezután felolvastam neki a Segítségnyújtást. Aznap este széles mosollyal az arcomom mentem haza. Nagyon fura most ezt így leírni. Teljesen abszurd, hogy boldognak éreztem magam Anyukám halálos ágya mellett, és ha nem velem történt volna, valószínűleg el sem hinném. De így volt, és ezért nagyon halás vagyok. Hálás vagyok a barátaimnak, akik azokban a napokban minden nap Jóllétet szerveztek Anyunak és kértek neki. Tudom, hogy az ő Kéréseik tették lehetővé számomra, hogy amikor igazán szükségem volt rá, akkor csak be kellett csuknom a szemem és engednem, hogy a Jóllét hulláma magával ragadjon.

Azért is hálás vagyok, hogy volt lehetőségem és éltem is vele, hogy elmondjam Anyunak, mennyire szeretem. Hogy ő a világ legjobb és legszebb Anyukája. Nem lehett volna jobb nála senki és a köztünk lévő szereteten keresztül mindig kapcsolatban leszünk.

Hiányzik. Van, hogy most több mint egy évvel a távozása után is könny csordul a szemembe. Persze az első hetekben nehezebb volt, erős volt a hiányérzet. A legváratlanabb helyzetekben tört rám a fájdalom. Egyszer azonban valami más is volt. Miután csillapodott kicsit a mély szomorúság, valahogy furcsállani kezdtem. Volt valami furcsasa érzés mögötte és egyszer csak felismertem, hogy ez a fajdalom, amit érzek, ez a test hiányának fájdalma. Hihetetlen felismerésnek éltem meg. Azt érzetem, hogy minden vele kapcsolatos emlékem és érzelmem minden, nagyon erősen a testhez kapcsolódik. Ez a test pedig már nincs többé. Mégis azt érzem, hogy az, ami a legemberibb volt benne, és amitől a leginkább szeretni tudtam őt, annak semmi köze sincs a testhez. Így ezekben a ritka, örömteli és megnyugtató pillanatokban, amikor a bennem lévő jóval tudok kapcsolatba kerülni, még most is érezhetem a szeretetét. Talán ez a felismerés teszi lehetővé számomra, hogy ma, mikor eszembe jut a hiánya mellett örömöt és szeretet is tudok érezni.

Fülöp Attila

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s