Eljutni az értelem tapasztalatához

Nagyon mélyen mindannyiunkban ott van az értelem tapasztalata, ott van az, ami valójában van. De hogyan juthatunk el hozzá, és mit tehetünk azért, hogy kifejeződjön a világban.

Amikor megpróbálok kapcsolatba lépni vele, akkor ráébredek, hogy nagyon nehéz, ezért tudományos hozzáállást veszek fel, és megpróbálom megmagyarázni. De ez bennem él, és magába foglal, ott van benne, de nem a sajátom, a beszéd során elszökik tőlem és összezavarodom. Néha megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon, és néha te felfogod, ekkor egy nagyszerű érzés kapcsol össze bennünket, és ez elég is nekünk. Tehát valami elkísér engem, és néz és megfigyel a szemeimen keresztül. Azt mondom, hogy ez a belső tekintet, a belső tekintet, ami már nem kapaszkodik a külső érzékekbe vagy a problémákba vagy az én-be, hanem saját magát nézi, és meglátja a visszatükröződését mindenben, amit megérint, és néha találkozik ugyanazzal, ami felőled néz.

Silo Üzenetében megtalálhatóak azok az eljárások, melyek segítségével kapcsolatba léphetünk ezzel a belső valósággal. Az Erővel való munka, a kérés és a köszönetmondás, az elmélkedés arról, hogy ki vagyok és hová tartok, az elmélkedés arról, hogy van-e értelem az életben vagy minden véget ér a halállal, lehetővé teszi, hogy felébresszem a belső tekintet, hogy felragyogjon, és az értelem fényével nézzen. A belső tekintet nem fedezi fel, hogy ki vagyok, hanem megfigyeli, hogy nem tudom; a belső tekintet nem szabadít meg a vágytól, hanem tudja, hogy a rabja vagyok; nem tudja, hogy mi fog történni a halálom után, de tudja, hogy meg fogok halni; nem a győzelem tekintete, hanem a kudarc tekintete. Nincsenek meg a válaszai, de a nyugalom felől figyel.

Miközben fejlesztem a tudat ezen új tekintetét, ezt a belsőbb tekintetet, amely nem keveredik össze az én-nel, hanem megfigyeli az én-t, újfajta tapasztalatok jelentkezhetnek, különleges tapasztalatok, melyek a tudat mélyebb tereiből származnak. Megindító és mindent felölelő tapasztalatok, melyek sokszor történnek velünk, de nem ismerjük fel azokat, mert a belső tekintet alszik vagy az én-nel azonosul.

Az értelem tapasztalata, melyet próbálunk megsejteni, nem csak a belső világban van, ott történik meg, de arra törekszik, hogy megnyilvánuljon és megvalósuljon a külvilágban. Az emberi cselekedet viszi el a belső világot a külvilágba, és így elviszi az értelem világából származó jelentéseket, de a szenvedést is elviszi, amennyiben a tudat az ellentmondás foglya.

dario-ergas

A megjelenítésnek köszönhető az, hogy a pszichikai energia töltései mozognak, melyek mozgatják a testet. A megjelenítés tere bizonyos részében elhelyezett megjelenítés az, ami beindítja a test cselekvését. Ezek a megjelenítések a tudat szintézisei, szintézisei mindannak, ami a belső világban történik, és létrehozzák az ábrándokat, melyek a testet a külvilág felé mozgatják. A tudat e szintézise tartalmazza képekké fordítva az egész pszichofizikai feszültségrendszert. Ezekben a feszültségrendszerekben megtalálhatóak az alapvető életösztönök is a félelmeinkkel együtt. Mindez megjelenítésekben összegződik, és ezek mozgatják a testet. De a feszültségrendszerek mellett lefordulnak a tudatban azok a jelek is, melyek a tudat azon részeiből származnak, melyek túl vannak a megjelenítésen; ezek nem megjeleníthető régiók, és ha a tudat megérinti ezeket, akkor ezek eredményezik a rendkívüli tapasztalatokat, melyeket megindultságként, teljes megértésként, örökkévalóságként fordítunk le.

Ezek olyan értelmek, melyek megjelenítésekben összegződnek a tudat számára, és egyre hajtják előre az emberi sorsot. Ezek az értelmek feltolulnak, hogy megnyilvánulhassanak a külvilágban.

De miről beszélünk, amikor a külvilágról beszélünk? A külvilág nem a dolgok világa, hanem alapvetően az emberek világa, a többi szándék, a többi ember belső világának kivetülése. Ezért, amikor a tudat-világ struktúráról beszélünk, akkor a többi tudattal alkotott struktúráról van szó, mely tudatok rajtam kívül vannak, rajtam kívül vannak a teret illetően, de azok a tudatok is részei ennek a struktúrának, melyek az én időmön kívül vannak, mivel a korábbi generációk belső világának kivetüléséről is szó van. Amikor azt mondjuk, hogy a tudat a belső világot a külvilág felé viszi úgy, hogy módosítja azt, akkor az emberi világ átalakításáról beszélünk.

Tehát az Értelem olyan tapasztalat, melyhez a belső tekintet felébresztésén keresztül lehet eljutni, olyan tapasztalat, mely a bensőnkben, a tudat mélyén található; ez a tapasztalat túl van azon, ami megjeleníthető, és a tudat megjelenítéssé fordítja le azt; ez a megjelenítés olyan értelmekből tevődik össze, melyek a cselekvést a külvilág, a többi ember világa felé hajtják.

Kik a többi emberek? Az, ami emberi, a szabadság impulzusa, mely önmagát keresi, és ezért az anyagot, az életet, a tudatot, majd egy következő lépésben önmaga és az értelem tudatosságát. A belső tekintet lágyan felébred, megfigyel, és feltűnik a reggeli nap. Ki vagy te, ha nem ugyanaz a szabadság, mely elviszi az értelmet, a létezést a világba, az én világomba, mindenki világába. Bárcsak nem szakítaná meg az ellentmondás a cselekedetedet, sem az enyémet, hogy megnyilvánuljon az értelem a világunkban, és emberivé tegye azt.

Egy utolsó elmélkedés. Az evolúciós ugrás a tudatban akkor lesz lehetséges, ha igazolni tudjuk azt saját magunk és azon csoportok tapasztalatai alapján, akik ebbe az irányba tevékenykednek. Nem hiszem, hogy lesz erre lehetőségünk, ha ezt a keresést egyéni vagy elszigetelt feladatként fogjuk fel. Tudjuk, hogy az Erővel, a szellemi energiával való munka esetében – mely nagyon fontos tapasztalat mindehhez – nagyobb a töltés, amikor közösségben végezzük; tudjuk, hogy ezek a munkák szinkron jelenségeket (szinkronicitást) eredményeznek, melyek rengeteg embert inspirálnak, akik szintén részt vesznek a tapasztalatban, még ha nem is képzettek ebben a fajta meditációban. Másrészről a Föld emberivé tételének terve vagy egy Egyetemes emberi nemzet létrehozása olyan összetartó képek, melyek képesek irányt adni az egyéni cselekvésnek vagy bármely kultúra cselekvésének anélkül, hogy megzavarná az egyedi hiteket, és így lehetővé teszi, hogy újra megtaláljunk egy mély és egyetemes értelmet, amit kifejezhetünk a világban.

Előző rész

Részlet Dario Ergas “Az értelem tekintete” c. könyvének bemutatóján elhangzott előadásából

A Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjai, Attigliano, Olaszország, 2011. május 20.

La mirada del sentido

Reklámok
Kategória: Uncategorized
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Az illúzió, az objektív valóság és a semmi | Kis Rókus utcai közösségek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s