Az egységes cselekedetek – 2. rész

Első rész

Karen Rohn (Santiago, Chile): Megjegyzések Silo Üzenetéhez

Az ellentmondást valamint az egységet hordozó cselekedetek felhalmozódnak benned. Ha belső egységed cselekedeteit ismétled, akkor semmi sem állíthat meg téged. [i]

A cselekedetek és tettek vizsgálata

Ez után a tapasztalat után hatalmas szükségét éreztem annak, hogy megismerjem önmagam ebből az új nézőpontból, megvizsgáljam magamat ezen a sokkal erősebb nagyítón keresztül. A célzás, amit érzékeltem Silo buddhistákkal folytatott véleménycseréjében, olyan mély hatást tettek rám, hogy már csak azért is, hogy integráljam, azon kaptam magam, hogy minden lehetőséget megragadok, hogy beszéljek erről másokkal. Elkezdtem látni a kapni-akarás mentális hajlamát, azt hogy a “nekem” a központja a konfliktusoknak, a sajátomnak és másokéinak, minden személyes és csoport problémában, nehéz helyzetben, kicsi vagy globális szinten.[ii]

Egyesével, emberről emberre elkezdtem a mások felé irányuló mentális cselekedeteimnek napi vizsgálatát, megfigyelve, hogyan alakul át az alapvető, “mások felé” mutató impulzus hozzáállásokká és cselekedetekké. Minden nap megtettem ezt a vizsgálatot, reggelenként, mikor felébredtem. Nem sokkal azután, hogy elkezdtem ezeknek a megfigyeléseknek szentelni magam, találtam egy szellemi “teret”, egyfajta lebegő belső “színteret”, ahol kialakítottam a vizuális képét a hozzám közel állóknak, a problémáikkal együtt, és azonnal észleltem a szükségleteiket (vagy amiről azt éreztem, hogy a szükségleteik), beleértve a válaszaim megjelenítését. A képzeletemben követhettem ezeket a megjelenítéseket a kapcsolatok külső világába, és kivetíthettem bizonyos cselekedeteket ezekre a képekre.

A megjelenő “cselekedetek” olyan cselekedetek voltak, amelyekről én azt gondoltam, hogy segítenek másoknak. És amikor elképzeltem ezen cselekedetek különböző kimenetelét, egyszer csak érzékeltem, hogy “valami” visszatér hozzám. Valami mindig visszajön, finoman vagy magától érthetődően, de valami visszajön, az “énem” észleli, sok esetben előnyös az önképem számára. Volt azonnali regisztere a “cselekedeteimnek”, a lehetséges következményeinek, és tapasztaltam a különböző irányait is ezen regisztereknek. Ami tiszta volt, az az, hogy minden voltam, csak ártatlan szemlélője ezeknek az eseményeknek nem.

Megfigyeltem, hogy ezen a “színtéren” egyszer vizuálisan nyilvánvalóan, egyszer álcázottan, egyszer “szinte nincs is ott”, egyszer ott van valamilyen finom formában, de… az “én” még mindig jelen volt. Eleinte úgy tapasztaltam ezt az állandó jelenlétét az “Énemnek”, mint valami tragikusat, irtózatosat, valahol a csalódottság és a hitetlenség között hagyva engem. De az ismétlődések által hamarosan tragikomikussá, aztán hihetetlenül unalmassá, és végül (meglepetésemre) valami nagyon érdekessé vált, egy ritka lehetőséggé, hogy többet tudjak meg arról, hogy hogyan strukturálja a tudatom a tájat. Azzal kezdtem, hogy vágytam arra, hogy megismerjem önmagam, és most ott voltam, több tudással, mint amit valaha igazán akartam tudni, de végül is lenyűgözve ettől a páratlan lehetőségtől a tanulásra és a megértésre.

Elkezdtem figyelni, “mi” volt az, ami visszatért. Az első megdöbbenésem az volt, hogy azok a jellemzőkről, amik visszatértek az „énembe” (egy B pillanatban), nem tudtam az “A” pillanatban[iii]. Például a beszélgetésben Silo azt mondja: ”…az erkölcsi cselekedet az, amelyben az emberi lény önmagát mások felé irányítja azért, hogy segítsen azon embereknek legyőzni a szenvedésüket… bármilyen cselekedet, ami önmaga felé fordul, ellentmondást eredményez”. Silo tisztán kifejtette ezt, és ez igaznak bizonyult. Ahogy gondolatban felülvizsgáltam ezeket a helyzeteket, láttam, hogy a tudat irányán (vagy érdekein) keresztül hogyan mutatkozik meg az a forma, ahogyan a képek kialakulnak és kibomlanak. Megtettem ezt a megfigyelést a cselekedetek külső világában is, és ugyanez volt a helyzet.

Nagyon messze találtam magam attól, ami felé törekedtem. 

Karen Rohn és Silo

És mi van a semleges cselekedetekkel?

Érzékeltem, hogy “valami mindig visszatér” a cselekedetből, de ami “visszatért”, annak különféle jellemzői voltak. A tettek egy nagy többségét nem érzékeltem ellentmondásosként abban az értelemben, hogy ez a “valami, ami visszatért” miatt nem éreztem úgy magam, mint egy bezárt körben mozgó rab. Inkább “egy jó szándék segíteni a másiknak” jellemzője volt, azokkal az adott nehézségekkel kapcsolatban, amiket észleltem a másikban. Azaz közelebb voltak a mindennapi élet mechanikus cselekedeteiként ismert tettekhez,[iv] amik nem nagyon nagyszerűek, és nem is nagyon rosszak. De tudjuk, hogy valami történik, mert a tudat strukturájában semmi sem semleges, mindig van egy értelem, ami irányít. Szóval, hova is tart?

Valami újnak az érzékelése

Egy rendkívüli nap, majd napi szintű megfigyelések hetei után valami új történt. Tudtam csinálni egy igazi, érdek nélküli érvényes cselekedetet. A cselekedetből semmi sem jött vissza. Semmi. Csak béke és csend volt. És ezen “új szituáció” tudatossá válásának pillanatában, amikor ráébredtem, hogy a “személyemből” semmi sem maradt meg, egy erős öröm és szabadság felvillanását éreztem. És ekkor visszaemlékeztem a Szolidaritás Alapelv utolsó szavaira: “…felszabadítod önmagad.”

Egy egzisztenciális paradoxon

Az érvényes és érdek nélküli cselekedet mély öröme és a kudarcot vallott szándékokkal való megbékélések között a kérdések egy új láncolata kezdődött el. Most már világos volt számomra, hogy a látszólag azonos, másoknak segítő cselekedetek ellentmondást is okozhatnak vagy akár érvényes, érdek nélküli cselekedetek is lehetnek. Szóval hol volt a különbség? Nem kételkedtem, hogy őszinték azok az inspirált vágyak és szándékok, amiket a mások felé irányuló cselekedeteim eredetében találtam. De volt valami hiba itt; valami megváltozott a cselekedeteknek/értelmeknek, a mások felé irányuló vágyaknak és szándékoknak az eredete és aközött, amikor cselekedetekké változtak a világban. És ismét nekiálltam kutatni a fordítások, módosítások, torzulások láncolatát, amik megváltoztatták ezeket a cselekedeteket, az utazásukat a belsőmből mások belseje felé. Mi történt abban a pillanatban, amikor ez a változás bekövetkezett?

Hamarosan folytatjuk…

[i] Silo: Silo Üzenete, XIII. fejezet, Az alapelvek

[ii] Egy kis kitérő. Az érdekes az, hogy nem tapasztaltam úgy, hogy az életem az ellentmondáshoz lenne kötve. Éppen ellenkezőleg, a belső világom növekedett, mélységben és integráltságban. Világos regiszterem volt, hogy az egység növekszik bennem, hogy nem csak hogy van egy növekvő összhang a gondolataim, az érzéseim és a cselekedeteim között, hanem hogy egy új és finom inspirált és szeretetteljes állapot kísér engem. De itt Silo egy olyan elkötelezettséget ír le a koherenciával és az egységgel, amit korábban soha nem vettem figyelembe. És ezt a leírást a személyes megfigyeléseimre alkalmazva felfedeztem, hogy éreznem kellett volna az ellentmondáshoz való kötődést, amit nem éreztem. Teljesen nem voltam kapcsolatban? Nem hiszem, hogy ez lett volna a helyzet… akkor hogyan magyarázom a különbséget aközött, amit éreztem és amit megfigyeltem?

[iii] Egy cselekedetet azonban nem lehet érvényesnek nevezni pusztán azért, mert a feszültség pillanatnyi levezetését szolgálja, hiszen ez a cselekedet időben nem folytonos, és valójában éppen ellenkező hatást vált ki. “A” pillanatban levezetem a feszültségem a már említett módon, “B” pillanatban pedig belátom, hogy nem így kellett volna tennem. Ez ellentmondást idéz elő bennem. Ez a fajta levezetés nem egyesítő, hiszen az utóbbi pillanat ellentmond az elsőnek.

[iv] Megjegyzések Silo Üzenetéhez, Silo Üzenetének első része, a XIII. fejezetről: „Létezik mindemellett egy másik féle cselekedet, melyet nem nevezhetünk szigorúan véve sem „érvényesnek”, sem „ellentmondásosnak”. Egy ilyen cselekedet nem akadályozza jobbá válásunkat, de nem is idéz elő lényeges fejlődést. Ezek a cselekedetek lehetnek többé-kevésbé kellemetlenek vagy élvezetesek, de az érvényesség szempontjából nincs jelentőségük. Ezek a köztes cselekedetek a mindennapi, mechanikus, megszokott cselekedetek.“

(Fordította: Puskás Zsuzsanna, Hucker Ádám)
Reklámok
Kategória: Uncategorized
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s