Az egységes cselekedetek – 1. rész

Karen Rohn (Santiago, Chile): Megjegyzések Silo Üzenetéhez

“Más lesz az élethez és a dolgokhoz való hozzáállásunk, amikor a belső felismerés villámként hasít belénk” [i]

Ilyen egyszerűen kezdődött…

Egy barátomat látogattam meg a kórházban és kb. egy órával korábban értem oda a közösségünk üzenettalálkozójára a szomszédságunk (Barrio Brasil, Santiago) szalitájába. Levettem a Silo Beszél-t a polcról, találomra felnyitottam valahol és olvasni kezdtem. Azon kaptam magam, hogy Silo véleménycseréjét olvasom a sri lankai Sarvodaya Mezőgazdasági Szövetkezet buddhista közösségével 1981-ből. Évek teltek el azóta, hogy olvastam ezt a beszélgetést és nagyon örültem, hogy megint rábukkantam.

Buddhist közösség Silo Üzenete

Olvasás közben ahhoz a részhez értem, amikor Silo válaszol a szerzetesek azon kérésére, hogy magyarázza el az üzenetét. Úgy kezdi: “Tisztelendő, az üzenetem egyszerű és a mindennapi életben is alkalmazható” Jó, gondoltam.

Silo így folytatta: “Azt mondjuk, ismernünk kell a korlátainkat ahhoz, hogy végrehajtsunk olyan cselekedetet, ami egyszerre bölcs és eredményes”. Ez a bölcs és alázatos javaslat olyan érzést hagyott bennem mintha itt ülnénk és együtt beszélgetnénk. Később azt mondta: “…azt javasoljuk, hogy az emberek formáljanak kis csoportokat… gyűljenek össze mindazok az önkéntesek, akik túl akarnak lépni a saját problémáikon abból a célból, hogy önmagukat mások felé irányítsák”. Imádtam hallani ezt a gondolatot, amiről beszélt. Eszembe jutott, hogy ez olyan valami, amiről ma senki sem beszél. Ez az Üzenet! Boldogan megosztva ezt a pillanatot Silóval, folytattam az olvasást.

A szavak hirtelen leugrottak az oldalról, bele a tudatomba, közvetlenül hatottak rá, rendkívüli tisztasággal. Olvasom: “mi az alapja ezen csoportok növekedésének? Azon a gondolaton alapulnak, hogy adni jobb, mint kapni.” A mondat, “adni jobb, mint kapni”, megállított egy pillanatra. Persze, tudom hogy ez igaz. Nem csak kisgyerek korom óta hallom, de hiszek is benne. De egy rövid másodpercre úgy hallottam ezt, mint valami új dolgot. Valóban így élek? Nem igazán. Hiszem, hogy próbálok adni “annyit, amennyit csak tudok”, de felismerem, hogy sose kérdeztem meg mélyen, hogy mi is ez az “amennyit csak tudok”. Alapvetően egy jó embernek tartom magam, próbálok nem ártani senkinek, de… az adás az valóban fontosabb, mint kapni? Őszintén szólva, nem tudtam teljesen megtalálni magam ebben a mondatban. Tovább olvastam, nagyobb figyelemmel.

Folytatta: ”…minden cselekedet, ami a cselekvőben végződik, szenvedést okoz és ellentmondást, csak azok a cselekedetek, amik másokban végződnek, adnak lehetőséget arra, hogy meghaladjuk saját szenvedésünket.”

Mélyen belül a figyelmem hirtelen felerősödött, felvillanyozódtam. Mit mond? Azt mondja, hogy MINDEN cselekedetnek másokban kell végződnie? IGEN. Többé már nem egy szöveget olvastam, hanem azt éreztem, hogy Silo szavai közvetlenül kommunikálnak egy részemmel, mélyen a bensőmben. Ez nem csak arról szólt, hogy ezek a szavak érdekesek vagy fontosak voltak, hanem egy pontos és szigorú iránymutatást adtak arra vonatkozóan, hogy hogyan éljünk annak érdekében, hogy megállítsuk a szenvedést, hogy növekedjünk. Megértettem, hogy a “bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd hogy veled bánjanak” alapelvről beszél egy másik szinten. MINDEN CSELEKEDETRŐL beszél, más szavakkal arról, hogy a lényemet teljesen mások felé irányítom. Ez valami olyan volt, amiről sosem hallottam őt azelőtt bszélni. Egyrészt az emberi viselkedés általános irányítása és ennek alkalmazása általában az életemben. A másik, hogy valahogyan felvenni a kapcsolatot ezzel, felismerni, “MINDEN CSELEKEDET”. Lenyűgözött. Hogyan lenne ez lehetséges? Ez oltári lenne… de hogyan kezd valaki dolgozni MINDEN CSELEKEDETÉVEL? Úgy éreztem, a szavai közvetlenül belépnek az értelem egy mély szellemi zónájába.

Ennek a rendkívüli beszélgetésnek a kijelentései között mondja: “ez az önmagába zárkózás, ez az individualizmus, a cselekedet ezen visszafordítása önmagába totális szétesést okoz… csak egyetlen cselekedet van, ami lehetővé teszi az emberi lénynek azt, hogy megszakítsa az ellentmondást és a folyamatos szenvedést, az a morális cselekedet, amelyben az emberi lényt önmagát mások felé irányítja azért, hogy segítsen azoknak az embereknek legyőzni a szenvedésüket”. Azt éreztem, mintha tényleg hallanám őt. Itt az adás mentális irányáról beszél, ahol a legfontosabb az őszinte aggodalom mindenki jóllétéért, a “másikért”. Azt mondja, hogy az egyetlen mód az átalakulásra egy integrált belső tudatosság a “mások szükségletein”, valamint ezzel együtt egy nyitott hozzáállás a segítésre. Éreztem ezen nézőpont hatalmas távlatait, az időt egyre lassabbnak tapasztaltam, és végül megállt. A dolgok egyszerűen csak megálltak, beléptem egy nagy jelentőséggel bíró “központba”.

Leültem és ezt a néhány bekezdést újra és újra elolvastam, amíg ez az új megértés “beleégett” a tudatom mélységeibe. Egy új megértéssel hallgattam Silót, egy új lehetőséget láttam; le voltam nyűgözve. Ez a megértés egy válasz volt egy mély szükségre, aminek a létezéséről még csak nem is tudtam.[ii] Azt hittem, hogy korábban megértettem és befogadtam mindezt, és most, a “várakozásnak” ebben a rövidke órájában mindent egy új módon tapasztaltam meg. Szemtől szembe találtam magam olyan pillanatokkal, amiket egy igazi spirituális élet hozhat magával. Ettől a pillanattól fogva ez a szöveg lett az útmutatóm, ami alapján mértem a cselekedeteimet, tetteimet.

[i] Silo: Silo Üzenete, XIII. fejezet, Az alapelvek

[ii] Amióta az eszemet tudom, azóta van ez az őszinte kérdésem: „Miért nem tudunk úgy bánni egymással, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak?” Mindig olyan furcsának tűnt, hogy az emberiség milyen különleges dolgokat tud véghezvinni, és kétségtelenül képtelenek vagyunk jól bánni egymással. Erről a létfontosságú kérdésről sokszor kérdeztem Silót, aki mindig különbözőképpen válaszolt, mint például: a fajunk még túl fiatal, és nem tudjuk, hogyan cselekedjünk; vagy hogy eléggé észlelési beállítottságúak vagyunk, és hogy nehézségünk van a késleltetett válaszokkal; vagy hogy talán van valamilyen „zárlatunk”; vagy stb., stb.

(Fordította: Puskás Zsuzsanna, Hucker Ádám)
Reklámok
Kategória: Uncategorized
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Az egységes cselekedetek – 2. rész | Kis Rókus utcai közösségek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s