A kozmosz agyaga

Kozmosz

Amikor a Föld felszíne hűlni kezdett, a bolygóra érkező felderítő elindította az önfenntartó folyamatot. A legfontosabb feladata az volt, hogy megtervezzen egy n számú divergens jövőbeli lehetőséget tartalmazó mátrixot. Ezután megteremtette az élet előfeltételeit. A kezdetben még sárgásszínű légkör idővel kék színűvé vált, és a légköri védőrétegek is már megfelelő védelmet nyújtottak.

A látogató nyomon követte a különféle fajok fejlődését. Egyesek a szárazföldeket népesítették be, és lassan alkalmazkodtak hozzá, mások újra visszatértek a tengerekbe. Sok torzszülött elpusztult, de egyes fajok folytatták az átalakulást. Minden véletlen számított, míg a végén egy átlagos tulajdonságokkal rendelkező teremtmény tűnt fel, amely képes volt a tanulásra, információ átadására és saját közvetlen környezetén kívüli tárolására.

Ez az új szörnyszülött az egyik, a kék éghez alkalmazkodó evolúciós utat követte: két kéz, két szem, két féltekére osztott agy. Majdnem teljesen szimmetrikus volt benne minden, még a kémiai felépítésébe és idegrendszerébe beégetett gondolkodása, érzései és cselekedetei is. Időbe telt, amíg kitágult ez az ideiglenes látótér, és kialakultak a belső tér érzékelésének szintjei. Azonban ekkor is még csak ritkán tudta késleltetni az ingerekre adott válaszokat vagy felismerni a különbséget az észlelés, az álom és a hallucináció között. Nem volt képes irányítani a figyelmét és ez a figyelem nem tükröződött a tetteiben, mivel nem tudta felfogni a vele kapcsolatba kerülő tárgyak belső természetét. A saját cselekedeteit csupán a kézzel elérhető tárgyak vonatkozásában tudta felfogni, és mivel továbbra is a külső világ visszatükröződéseire figyelt, nem tudott teret adni a annak a mély szándéknak, mellyel meg tudta volna változtatni a saját tudatát. A megragadás és a menekülés során alakultak ki a kezdeti kapcsolatok, melyeket vonzódással és visszautasítással fejezett ki. Ez nagyon lassan módosította ezt az elődeitől örökölt nehézkes szimmetriát. A viselkedése most még eléggé kiszámítható, de el fog érkezni az az idő, amikor megtörténik az ugrás az ismeretlen, a véletlen felé.

A látogató számított a lény újjászületésére. Megismerte a benne lakozó halálfélelmet és a romboló düh bosszúját. Látta, hogyan remeg a szerelem hallucinációjában, hogyan szorong az üres Univerzum magányától, hogyan képzeli el a jövőjét, hogy próbálja meg megfejteni a kezdet, az eredet által hagyott nyomokat. Tudta, lesz egy olyan pillanat, amikor ez a kozmikus agyagból készült lény megtalálja az utat az eredetéhez, és ez új, beláthatatlan utakra indítja.

Silo, A szárnyas oroszlán napja
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s