A szellem újfent győzedelmesen felszabadította magát

Az egész folyamat Gizivel és Fülöppel mélyen megérint, és a felszínre hoz témákat, melyeket a legtöbbször igyekszem figyelmen kívül hagyni. Ez mondjuk így nem teljesen igaz, mert a saját vagy a szeretteim halálától való félelem szinte állandóan a társ-jelenben van. Gyakran nyomasztó érzés, és csak ritkán sikerül megsejteni egy, a testtől független élet jelenlétét. Ezek általában a Jóllét szertartások alkalmával történnek. Amikor azokkal kapcsolódunk, akik nincsenek itt, ebben az időben és térben. Sokszor apukám jelenlétét érzem a legerősebben. Néha nem kísérik vizuális képek, hanem egyszerűen jelen van egy erős érzés, egy energia, amiről tudom, hogy ő… Egy ismerős melegség vesz körül olyankor és biztosan tudom, hogy most kapcsolódunk. Előfordult, hogy olyan erősen éreztem azt a szeretet, ami összeköt minket, hogy a megindultságtól elkezdtek folyni a könnyeim. Néha a nagyszüleim is jelen vannak, Miklós és a barátnőm, Réka.

A ceremóniák a kórház kertjében gyengéd, törődő és szeretettel teli légkörben zajlanak, kísérjük Gizit ezen az úton. Kísérjük egymást is. A jóllét érzése, amit próbálok eljuttatni neki, egyre fényesebb, és egyre könnyebb kapcsolódni. Keresni a jóllét állapotát, a legjobbat, amit számára kívánok: hogy eltaláljon oda, ahol a tér végtelen és az idő örök. Ahol fény, erő, öröm és béke van. Néha felidézem azokat a tapasztalatokat, ahol ez az érzés jelen volt: a Toldeo-i Park avatását, amikor a lány a sala-ban énekelt egy gyönyörű dallamot, mi pedig körülötte álltunk, kézen fogva és akkor hirtelen egy nagy erő öntött el; a diszciplína tapasztalatait, melyek során új tájak születtek; a Schlamau-i Park avatását, ahol valami észrevétlenül alakult át bennem, a szabadság és a végtelen jövő érzését létrehozva; a Punta de Vacas-i Park egyik halál szertartását, ahol apukám olyan erősen jelen volt; vagy amikor egy pillanatra „megértem” az egész folyamatot, hogy honnan jöttem és hogy hová tartok és ez örömmel tölt el.

A szellem újfent győzedelmesen felszabadította magát

Az elmúlt hetekben több olyan nap is volt, amikor arra lettem figyelmes, hogy erősen jelen van Gizi és Fülöp, szinte egész nap a legjobb kívánságaimra összpontosítottam és arra, hogy ezt eljuttassam hozzájuk. Ez működött a társ-jelenben.

Tegnap hárman maradtunk a kertben Katival és Fülöppel. Aztán ők ketten bementek az épületbe, én meg leültem a padra. Néztem be Gizi ablakán. Kis idő múlva megláttam ott Fülöpöt, amint odalép az ágyhoz, odahajol, ott áll. Akkor hirtelen azt éreztem, hogy milyen mélységes és szent az, ami épp most történik velük, közöttük, bennük. Ez által velünk is.  Elkezdtem egy élményt, a gömb megjelent a szívem körül és szerettem volna ezt az erőt eljuttatni hozzájuk. Hogy legyen jelen kettejük között, ott az ágynál is és mindig. Hirtelen ez erő érzékelése felemelkedett a homlokomig és úgy éreztem, megindul feléjük, fizikailag is éreztem a mozgást, mintha valami húzná a fejem arrafelé.  Aztán egyszer csak visszaértek a padhoz.

Megérezni, hogy az életünk szorosan összefügg és kifejezni mások felé mindazt a jót, ami bennünk lakik… a lehető leginspirálóbb dolog most nekem.

Ha a halálra gondolok, rövid pillanatokra elönt egy erős érzés, hogy semmi rossz nem történhet… Amikor épp a félelem lesz úrrá rajtam, elolvasom a Halál szertartást. „…a halál csak a testet bénította meg; a szellem újfent győzedelmesen felszabadította magát, és utat nyit magának a Fény felé…” Ez milyen gyönyörűséges. A legszebb mondat.

Sok békét, erőt és örömöt!
Csurmi

Kategória: Uncategorized
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s