Spirituális utazás Törökországba

Decemberben egy hetet töltöttem Törökországban, hogy Silo Üzenetének Közösségeit meglátogassam Ankarában és Isztambulban. Ez a hét a spiritualitásról szólt nekem, több dolog miatt.

Spirituális evolúció

Spirituális tapasztalatnak nevezem azokat az élményeket, melyek az élet mélyebb értelmével hoznak kapcsolatba. Az élet értelmén való elmélkedéseim során két kérdés szokott felmerülni: ki vagyok és hova tartok. Vagy ha általánosabban akarom mondani, feltételezve, hogy az én életem értelme nem teljesen egyéni, hanem összefügg az emberi létezésemmel, akkor: kik vagyunk és hová tartunk mi, emberiség.

Cistern

Isztambulban az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy megsejtek valamit az emberi történelemből. Egy olyan városban vagyok, ahol több ezer éve élnek emberek: görögök, rómaiak, oszmánok; és látható, érzékelhető az a vallási, kulturális, szokásbeli sokszínűség, ami az emberiséget végigkísérte. A régi városrészekben sétálva, a mecsetekben imádkozó embereket látva valahogy egyértelmű lett, hogy az emberi lény megjelenésétől kezdve az evolúció nem elsősorban biológiai, hanem spirituális. Hogy van valami, ami hajtja az emberi fejlődést, valami, ami arra törekszik, hogy kifejeződjön az emberi társadalomban, és kifejeződjön az emberek belső világában. Talán a halál ellen való lázadás?

Honnan jövünk?

Little-Hagia-Sophia

Ha belegondolok, hogy az élet tényleg véget ér a halállal, akkor annyira értelmetlennek tűnik mindaz a fejlődés, amin az emberiség keresztülment. Az imák, a vallási rítusok, a különböző ceremóniák nem egy olyan tapasztalatból erednek, amikor az ember közel érezte magát valami istenihez? Valamihez, ami sokkal hatalmasabb nálunk, és ami örök? A monumentális templomok, mecsetek, szobrok, festmények megalkotását nem ezek a spirituális tapasztalatok és azok keresése ösztönözte? Szóval úgy éreztem, Isztambulban sikerült megsejteni valamit abból, honnan jövünk. Vagy legalábbis azt, hogy valahonnan jövünk. 🙂

Silo-s-Message-meeting-in-Ankara

Az, hogy ez a kérdés (honnan jövünk?) folyamatosan jelen volt, azt is okozta, hogy kevésbé individualistán gondoltam magamra. Azt éreztem, része vagyok az emberiségnek, az, ami velem történik, a vágyaim, a félelmeim nem személyesek, hanem ennek a társadalmi és történelmi időszaknak a következményei. Amikor ezen a héten több alkalommal részt vettem Silo Üzenetének találkozóin és ceremóniáin olyanokkal, akikkel soha azelőtt nem találkoztam, és akikkel sok esetben közös nyelvet sem beszélek, a fent leírt érzésem csak erősödött.

Spirituális tapasztalatok és a szenvedés legyőzése

Dinner-with-friends

Számomra Silo Üzenete a lényegről szól: olyan tapasztalatokról, amik a fájdalom és a szenvedés legyőzését segítik elő. A ceremóniák utáni véleménycserék során az derült ki, nagyon hasonló dolgok okoznak szenvedést vagy boldogságot nekem és az ottaniaknak. Például olyan egyszerű dolgok, mint egy Jóllét ceremónia során a lehető legjobbat kívánni másoknak, az a szenvedés legyőzését segíti elő. Vagy egy Szertartás során a bennünk levő legjobbat érzékelni, kapcsolatba kerülni a fénnyel és az erővel magunkban, az egy olyan spirituális tapasztalat, amelyet nagyon hasonlóan élünk meg. Úgy tűnt nekem, vannak közös, egyetemes érzések, tapasztalatok, amiket ma az emberiség keres. Hogy hova tartunk? Silo azt mondta egyszer, az emberiség a szeretet és az együttérzés irányába fejlődik.

Kategória: Uncategorized
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s