Silo Üzenete Törökországban – útibeszámoló

Szigeti Judit beszámolója Törökországból, 2011. július 17.

Sziasztok!

Küldök néhány képet az elmúlt hetek találkozásairól, ceremóniáiról. Amióta megjöttem, Isztambulban vagyok. Általánosságban elmondható, hogy valami fejlődőben van, mert több ember jelenik meg most már itt is a ceremóniákon (eddig inkább csak Ankarában voltak), úgy érzem, a tapasztalatok mélyebbek, a legkőr is elmélyültebb, bár a nyelvi nehézségek miatt nem tudunk igazán elmélyült beszélgetéseket folytatni. Sokat segített, hogy ankarai barátaink, Handan és Arjin idejöttek Isztambulba, és összeismertettek minket a barátaikkal, akik közül néhányan valóban nyitottnak tűnnek, mint akik valamilyen hívásra érkeztek. Egyre több kapcsolat bukkan fel itt-ott, véletlenül vagy valakin keresztül, mintha valami láthatatlan dolog vezetne minket.

Időnként meg-meghallok valami mély hangot, ami az Üzenetről szól, arról, hogy ezek a kis közösségek szerte a világban, ezek a látszólag “jelentéktelen” pillanatnyi tapasztalatok és találkozások valójában egy új civilizáció magjai, ami csendben fejlődik a düledezőben lévő rendszer kellős közepén… mintha valami készülődne az emberi lényben, lassan megnyílna, hogy “befogadjon egy újfajta kinyilatkoztatást”, és újfajta spiritualitást, ami végre nem kifelé, hanem befelé irányítja a figyelmet, hogy rátaláljon való küldetésére…

Közben jó pár külföldi barátunk is megfordul itt, van, aki kifejezetten segíteni jön hosszabb időre és rendszeresen, van, aki inkább nyaralni, de sokat segít a jelenlétük, hiszen az ittenieknek mindig jó egy ilyen nemzetközi légkör, mindig mindenki hozzájárul valamivel ehhez a folyamathoz.

Továbbra is nehézség, hogy bár van már két verziója is a török üzenet könyvnek, egyiket sem tekinthetjük véglegesnek, hiszen nem tudjuk, mi áll bennük. Szeretnénk kiadni a könyvet, de egyelőre meg kell találni azt az embert, akivel rendesen át lehet nézni ezt a két fordítást és véglegesíteni egyet, ami már többé-kevésbé jó. Jövő héten egy kiadóhoz is megyünk majd, hogy beszéljünk vele a kiadásról.

Közben élvezzük ezt a gyönyörű várost mint mindig, meg a sok hihetetlen látni- és megismerni valót. Megismerkedtünk a dervis-tánc technikájával és a ney (szufi hangszer) rejtelmeivel is egy helyi szufi ney mesteren keresztül. Eduardo és Péter vettek is egy-egy ney-t maguknak, és gyakorolnak (erről a napról itt láthattok fotókat: https://picasaweb.google.com/peternoordendorp/PhotosEduardoGozalezDayWithHanefi07072011?authuser=0&feat=directlink).
Gyönyörű hangja van ennek a hangszernek, de nagyon nehéz megszólaltatni, és még nehezebb zenét kicsikarni belőle. Itt egy link, hátha valakit érdekel: http://www.youtube.com/watch?v=dj8H1qn8owc&feature=related

Hétfőn megyünk Yalova-ba, ahol egy 66 napos elvonulás van, ahol az elvonulók 66 napon keresztül folyamatosan dervis táncolnak (forognak) és zenélnek. ez egyfajta spirituális gyakorlat. a forgást én is kipróbáltam, és nagyon nehéz. A transz egy módja ez, és azt mondják, a szufi hívők ezen keresztül igyekeznek kapcsolatba kerülni istennel. Próbáljuk tanulmányozni kicsit, vajon hogyan…

Remélem, mindannyian jól vagytok. hamarosan találkozunk.
Nagy ölelés,
Juci

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s