Megjegyzések a Jóllét szertartásról

A harmadik ceremóniát, melyet „Jóllétnek” nevezünk, ugyancsak a résztvevők kérésére rendezik. Itt egy olyan szellemi elhelyezkedésről van szó, melyben felidézünk egy vagy több személyt, és igyekszünk a lehető legerőteljesebben érezni a jelenlétüket és a rájuk legjellemzőbb érzelmi tónust. Arra törekszünk, hogy a lehető legintenzívebben megértsük azokat a nehézségeket, melyekkel ezek a felidézett személyek az adott pillanatban szembesülnek. Ebből kiindulva elképzeljük a helyzet javulását, úgy, hogy tapasztaljuk az ezzel járó megkönnyebbülés érzését.

Ez a ceremónia rámutat a „jókívánságok” és „jó szándékok” egyfajta mechanizmusára, melyet szinte spontán módon és igen gyakran alkalmazunk. Azt mondjuk: „Szép napot!”, „Isten éltessen sokáig!”, „Sok szerencsét a vizsgán!” vagy „Kívánom, hogy túljuss ezen a nehézségen” stb. Világos, hogy e ceremónia során egy jó szellemi hozzáállásból kiindulva fogalmazunk meg Kéréseket, melyben az intenzív érzelmekre helyezzük a hangsúlyt. A mások javát szolgáló Kérés, amennyiben adottak a legjobb feltételek, egy olyan mentális helyzetbe rak minket, amelyben felkészülünk arra, hogy megadjuk a másiknak a szükséges segítséget. Ezen felül azáltal, hogy megerősíti bennünk a másokkal való kommunikáció lehetőségét, javítja a szellemi irányunkat.

A Kérésekkel kapcsolatban lényeges figyelembe venni, hogy azzal a céllal végezzük őket, hogy a másik le tudja győzni a nehézségeit, és hogy ismét létrehozza a számára legjobb feltételeket. Ezt nem szabad félreértelmezni. Nézzünk meg egy esetet! Azt feltételezhetnénk, hogy egy Kérés egy haldokló ember egészségi állapotának helyreállításáért a leghelyénvalóbb dolog, hiszen arra irányul, hogy megszabadítsa az érintett személyt a fájdalomtól és a szenvedéstől. Ám ennek a Kérésnek a megfogalmazásakor óvatosan kell eljárni, hiszen nem arról van szó, hogy a magam számára kérem a legjobbat, aki szeretném az illetőt jó egészségben és magamhoz közel tudni. A helyes kérésnek arra kell irányulnia, ami a haldokló számára a legjobb, nem pedig a számunkra. Ebben a helyzetben, ahol érzelmileg kötődünk ehhez a szenvedő haldoklóhoz, talán meg kellene fontolnunk azt, hogy ez az ember esetleg arra vágyik, hogy megbékélve, békében önmagával kilépjen ebből a helyzetből. Ebben az esetben a kérés arra irányul, ami „a legjobb az érintett személy számára”, és nem arra, ami a legjobb a számomra, aki mindenáron marasztalni akarom őt. Tehát a másokért megfogalmazott Kérésnél azt kell figyelembe venni, ami a legjobb a másiknak, és nem azt, ami a legjobb nekem.

Ez a ceremónia azzal zárul, hogy lehetővé teszi azoknak, akik úgy kívánják, hogy érezzék azon számukra nagyon kedves személyek jelenlétét, akik „ugyan nincsenek itt velünk ebben az időben és térben”, mégis kapcsolatban vannak vagy kapcsolatban voltak velünk a szeretet, a béke és a meleg öröm tapasztalatában.

Végül pedig, ez a ceremónia igyekszik egy jóllét áramlatot létrehozni minden jelenlévő között, akiknek törekvései egy irányba mutatnak.

Részlet a Megjegyzések Silo Üzenetéhez c. írásból

Kategória: Uncategorized
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s