A várakozás öröme

A mindennapi életünket jól ismerjük. Felkelünk, dolgozni megyünk, (vagy éppen nem megyünk, mert nincs munkánk), buszra szállunk, kocsiba ülünk, utazunk, moziba megyünk. Vannak érzelmeink, emberek, akik szeretnek minket, és akiket mi szeretünk, vannak időszakok, amikor sokat szenvedünk, máskor boldogok vagyunk. Hullámhegyek, hullámvölgyek váltakoznak. Van főnökünk, aki rosszul bánik velünk, családunk. Van a TV, ami meggyógyít. Ez a tapasztalataink horizontja, ez az életünk. Olyan az egész, mint egy teleregény. És mi készséggel elhisszük, hogy ilyen az élet.

De néha megkérdezzük magunkat, hogy tényleg ez az élet? Ennyi? Többnyire elhisszük, hogy erről szól az egész. De ez csak egy hit. Ha egy másik tapasztalatról beszélünk, akkor ennek ezen a horizonton kívülre kell esnie. Ha nyitni szeretnénk a mindennapin túli tapasztalatok felé, először is feltételeznünk kell, hogy lehetséges ilyen tapasztalatot szerezni. Szükségünk van egy ilyen első hipotézisre. Ha racionálisan akarunk gondolkodni a dologról, akkor el kell fogadnunk, hogy ilyen tapasztalatok léteznek. Különben nincs miről beszélnünk. Ebben a kultúrában ez a hipotézis nem elfogadott. Azt fogadják csak el, ami tudományos eszközökkel mérhető. Más nem létezik.

Ha tehát a különleges tapasztalatok érdekelnek minket, szükséges egy szellemi nyitás a részünkről, el kell fogadnunk, hogy az élet nem a mindennapok banalitásáról szól, és elméletileg lehetséges másféle tapasztalatokhoz jutni. Ez nem könnyű, mert manapság minden ez ellen szól. Erőfeszítést kell tennünk, hogy ezt elhiggyük, hogy megnyíljunk erre a lehetőségre. Ezen túl szükséges egy érzelmi nyitás is, hogy akarjuk ezt a tapasztalatot, mert ha igazából nem szeretnénk, akkor sosem jön el.

Korábbi időkben sokszor rosszul álltak hozzá az emberek ehhez a témához. A romantika idejében például keresték ez efajta tapasztalatokat, de teljesen rossz volt a hozzáállásuk. A fájdalom útján keresték ezt a tapasztalatot. Csak akkor lehetett valaki közel a megfoghatatlanhoz, ha már sokat szenvedett, az öngyilkosság szélén állt. Pedig ezen az úton csak a nihilizmushoz lehet közelebb kerülni. Ez a romantikus hozzáállás nem tűnt el, a szenvedés és a sötétség kultúrája manapság reneszánszát éli.

De van egy újkeletű hozzáállás is, ami szintén nem segít, hogy valóban mély tapasztalatokat szerezzünk. Ez a fogyasztói hozzáállás. Ma moziba megyek, holnap elutazom egy exotikus helyre és holnapután ezoterikus tapasztalatot akarok. És most akarom. Ez a fogyasztói magatartás és a türelmetlenség a másik hiba, amit elköthetünk.

A megfelelő hozzáállás nem a szenvedés útja, hanem egy nagyon szép belső állapot. Először is azt mondom magamnak: “Nem vagyok vevő az uralkodó szellemi és ideológiai rendszerre. Nem, egy erőfeszitést fogok tenni és megpróbálok nyitni. Nem tudom ez milyen, de ami van, azt nem szeretem és valami mást keresek.” Ezután szükségem lesz türelemre. Nem biztos, hogy ez a várakozás nagyon euforikus lesz, de egy kellemes klíma kiséri. Pont az ellenkezője a romantikus hozzáállásnak. Egy kellemes, örömteli várakozás. Nem a szenvedés vezet el minket a különleges tapasztalatokhoz, hanem, ha kedvesen bánunk önmagunkkal és türelmesek vagyunk. Az istenek elmenekülnek a szenvedés elől!

(Egy Salvatore Puleddával 2000-ben folytatott beszélgetés jegyzeti alapján)

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) A várakozás öröme bejegyzéshez

  1. athansor szerint:

    Salvatore Puledda, Zürich

    • gentizsu szerint:

      Igen, köszi, kijavítottam. Valami mást kerestem a gépemen, és ekkor véletlenül találtam ezt az anyagot, de nem volt odaírva, hogy ki, mikor mondta, és én Silonak tulajdonítottam.

  2. sigmond erika szerint:

    sokan gondolják, hogy sok pénz ellenében, csoportos oktatás keretében lehetnek angygyalok, táltosok, boszorkényok stb, megtapasztalás nincs, hiszen az oktatók is hasonló módon szerezték meg a tudásukat /már intenziv tanfolyamok is léteznek!/

    • gentizsu szerint:

      Igen, pontosan erről van szó. És milyen kár, hogy ezek az emberek, akikben talán megvan ez a nyitottság, és vágynak rá, hogy érdekes tapasztalatokat szerezzenek, ezen a módon nem tudnak igazán mély tapasztalatokhoz jutni, és a felszínen maradnak. De persze ennek nem kell így maradnia, a lehetőség mindenki számára nyirva áll.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s